A „decentralizáció” nem egy újabb buzzword

Mielőtt rátérnénk a mai internetre és a felhőinfrastruktúrára, érdemes egy rövid történelmi kitérőt tenni.

Az emberek a történelem során mindig is vizsgálták a hatalmi struktúrákat, és bármilyen „izmust” is húztak rájuk végül a vezetők, egy dolognak nyilvánvalónak kell lennie bárki számára: valójában mindenekelőtt azt kutatták, hol található a hatalom központja, és hogyan lehet azt kihasználni vagy manipulálni.

Hogy ez a központ túl távol, túl nagy vagy rossz helyen volt-e, azt döntsék el a politikai hatalom absztrakciókban gondolkodó elemzői, bármelyik korszakot vizsgálják is.

Arra jutottam, hogy a túlzottan merev irányítási rendszerek elfojtják a kreativitást — és nem csak a művészi fajtát, hanem azt az általános kreativitást is, amely lehetővé teszi, hogy a hétköznapi emberek kibontakozzanak, megtartsák munkájuk gyümölcsét, és szabadon mozogjanak és kommunikáljanak.

Természetesen léteznek szabályok, vagy a rend kikényszerítésének módjai — de a túl sok szabály, illetve a túlzott betartatásuk gyorsan kiábránduláshoz vezet, vagy még rosszabbhoz.

Ez pedig veszélyes környezetet és helyzeteket szülhet.

Egy felemás forradalom

Az internetet gyakran nevezték már „forradalomnak”, és ez a forradalom felemásra sikerült.

Könnyű lelkesedni a gyors, összekapcsoltabb világért, az online vásárlásért, a Wikipédiáért, a végponttól végpontig titkosított csevegésért és a szabad szoftveres kollaborációs platformokért — függetlenül attól, hogyan vélekedünk az Egyesült Államok hatalmáról és annak kivetítéséről.

De hogy mindez ellensúlyozza-e a sötét mintázatok és a legutóbbi forradalom függőséget okozó algoritmusainak káros hatásait, azt mindenki döntse el maga.

Én hajlok arra, hogy nem ellensúlyozza. De lehet, hogy tévedek.

És ez nem azért van, mert hiszek abban, hogy a technológiának valamiféle természetfeletti képessége lenne az emberi társadalom etikai ítélőképességének csökkentésére — hanem az elmúlt 30 évben végbement hatalmi koncentráció miatt, amely nagyrészt az internet centralizációjának köszönhető: az óriási adatközpontok, a felhőóriásoktól való függés, és a szoftvergyártók, akik kizárnak nemcsak a jogaidból, hanem az adataidból is.

Így hát elengedem a Ted Kaczynskival szimpatizálókat, és inkább John Dalberg-Acton brit államférfi idézetéhez fordulok:

„A hatalom hajlamos megrontani, az abszolút hatalom pedig abszolút módon ront meg.”

A híres idézet így folytatódik:

„A nagy emberek szinte mindig rossz emberek, még akkor is, ha csak befolyást gyakorolnak és nem hatalmat, még inkább akkor, ha ők hozzák létre a legfőbb hatalmat.”

— Lord Acton —

Lord Acton valószínűleg arról beszélt, hogy az ellenőrizetlen hatalom koncentrációja elkerülhetetlenül korrupcióhoz vezet. Ha ezt a mai internetre alkalmazzuk, elkezdhetjük elképzelni, hogyan decentralizálhatnánk, és hogyan vihetnénk vissza oda, ahonnan indult — anélkül, hogy bármelyik újabb technikai vívmányról le kellene mondanunk.

És nem fogok fölösleges ítéletet mondani a nagy technológiai cégek vezetőiről. Bárhol is helyezed el őket a skálán a megkérdőjelezhető üzletembertől a Különvélemény-szerű disztópiába vezető sötét nagyúrig, nézzük inkább, hogyan foghatunk hozzá alulról építkezve az internet jobbá tételéhez.

Mit jelent valójában a saját üzemeltetés?

A saját üzemeltetés (akár távoli, akár helyi hardveren) már most is része a mai digitálisan összekapcsolt világ decentralizációjának. Ez több annál, mint hogy a nappaliban álló Raspberry Pi-ról osztunk meg családi fotókat az Immich segítségével — bár ez is elismerésre méltó és szükséges lépés.

A pontosság kedvéért érdemes tovább árnyalni, mit is jelent ez. Legtöbbször a fenti példával mutatják be: egy hobbista otthon üzemeltet egy mini PC-t vagy egy Raspberry Pi-t. Aki otthonosan mozog a parancssorban. A hardver költsége — bár gyakran néhány tízezer forint — és a tanulási görbe sokakat elriaszt.

Pedig egy VPS olcsóbban bérelhető, mint némelyik havidíjas szolgáltatás, egy mini PC vagy Raspberry Pi üzemeltetése pedig meglepően kíméletes a villanyszámlához. A parancssoros fogások pedig megtanulhatók, egy kis közösségi segítséggel. És mindig akad egy önkéntes informatikus is.

A saját üzemeltetés lényege, hogy te felügyeled (szabad szoftverrel), mi történik a szervereden, és hogy te tudod ténylegesen kezelni és ellenőrizni. És persze az, hogy nem a nagy technológiai cégek platformjait futtatod.

A skálázódás akkor indul be, amikor mások (gyakran nem műszaki beállítottságú felhasználók) meglátják a dolog zsenialitását, és csatlakoznak hozzád — vagy úgy, hogy maguk is használják a saját szervered szolgáltatásait, vagy úgy, hogy elindítják a sajátjukat.

Meddig juthatunk el?

Persze nehéz megmondani, mekkora rést üt ez a nagy technológiai birodalmakon, és a teljes decentralizáció (bárhogyan is határoznánk meg) talán soha nem valósul meg.

Én személy szerint meg vagyok győződve arról, hogy a következő tíz évben előrébb juthatunk. A saját üzemeltetés és a szabad szoftverek ismertsége egyre nő, ahogy az emberek alternatívát keresnek az óriások helyett — nem csupán politikai és társadalmi okokból, hanem mert jobb digitális életminőséget szeretnénk.

A Google pedig nem a levegő és a víz, bármennyire is ezt hitették el velünk.

James Earll a Cloudillo közösségi és kapcsolattartási koordinátora. Szabad idejében a töltőtollak, az olvasás és a családja társasága köti le — időnként egy-egy felháborítóan kalandos kitérővel!